szóval a szerdai húzós nap után csütörtök reggel elvittem magammal a kutyákat dolgozni, mert tudtam, hogy 3ig kell maradnom egy műtét miatt.
Csütörtökön kinyitott Pudsey-a kis rendelő: reggel bejött Team Lorraine elvinni a cuccokat, Lidia a nővér konkrétan sírva fakadt, amikor meglátott minket, végre emberek felkiáltással 2 méterről köszöngetett mindenkinek.
ők 9 felé elmentek, mi meg onnantól kezdve a besz..rás szélén voltunk. Volt némi tervezett műtét, az amúgy telibe foglalt napra rájövő 2 rohamozós és gennyes méhgyulladásos kutya is, a telefon megállás nélkül csörgött, a főnök úr bejött 11 tájban ami azért volt jó, mert így nem úsztunk el nagyon mindennel.
az elmélet az volt, h a kutyák mialatt bent vannak, legalább kijutnak 1x-2x pisilni. hát ebből 1x lett, kb 3 órakor, amikor mondtam, h leszarom mi van, a kutyáim végre pisilnek. de aztán még visszamnetek a ketrecbe, és én 4:30kor mondtam azt, h akkor lelépnék...

reggel még sikerült megröntgenezni Kyrát, kicsit belihegett, szóval nem a legélesebb a kép, de legalább nem nőtt/változott nagyon a  üdeje.

mielőtt hazajöttem volna, még felhívtam minden kórházast, és megbeszéltem velük a hazaadós időpontokat.

Este a rendelői whatsapp csoportban élcelődve kérdeztük a Team Lorraine-t és Vickyt, hogy milyen volt az első nap az iskolában. Team Lorraine közölte, hogy ők 4kor sírva zárták be a rendelő ajtaját, de még 5kor is a telefonokat, emaileket intézték. Lorraine olyan fáradt volt utána, hogy megpróbált 3x beszállni a szomszéd kisteherautójába a mi mentőnk helyett. ami csak azért aggasztó, mert a két autónak teljesen más a formája, plusz a miénken a fehér kb 60%t nagy zöld felirat takarja...
Vicky meg mondta, hogy az egyik kutyát nem akarták hazavinni, nem jöttek az időpontjukra, majd közölték, hogy ők egész este azt várták, hogy valaki hívja fel őket, hogy mikor jöhetnek. Mondták nekik, hogy 4:30kor amikor én felhívtam őket, és megbeszéltük a 7 órát hazaadós időpontra, az volt az a telefonhívás. kicsit értetlenkedtek, mondták, h ők értik, hogy volt 7re időpontjuk ,de nem gondolták, hogy arra jönniük kell, ők azt hitték, hogy majd akkor felhívjuk őket, hogy megbeszéljük, h Fifi mikor mehet haza.... No comment.

 szóval 5 óra volt, mire hazaértünk és betántorogtunk a kertbe, én agyilag zokni, a könyvemmel, meg cideremmel leültem, a kutyák meg elvoltak láb alatt.

Ricsi bácsi a szomszéd kijött és a kerítésen keresztül megbeszéltük, hogy mennyire örült a lisztnek, meg az élesztőnek a múltkor, meg az élet folyását, meg amúgy is.

péntek nem volt túl rossz az előző 4 napot számolva, volt 2 műtétem is, amit megcsináltam, jó érzés volt, úgy is, hogy 1 hónapja nem műtöttem semmit.

volt egy érdekes Franciabulldogom, aki klinikai és ultrahangos vizsgálatok alapján nem kellett volna, hogy szüljön még minimum két napig.. ő két óra múlva aztán úgy gondolta, hogy DE!

megcsászároztuk, mert igazából a szülésre még mindig alkalmatlan volt...

a gazdája kicsit fura volt. Mgérkezett a rendelő elé, és nem tudjuk mit csinált, de felhívta a másik városban levő kisrendelőnket a kocsiból, hogy "hívják már fel a rendelőt, mert ő itt van, de nincs vele telefon, így nem tud szólni nekünk, hogy itt van..."

szóval megint csak nem sikerült 3.30 előtt eljönni, szerncsére a kutyákok otthon teljesen jól elvoltak, vagy legalábbis nem hörögtek nagyon, amikor végre hazaállítottam.

tegnap reggel szürkeségre ébredtünk ,ami figyelembe véve, hogy kb 18-20 fokot és full napsütést mondtak váratlan és hűvöske volt. Körbebotorkáltuk a tavat.

kutyákok ágyba, én dolgozóba. És meglepően normális szombat volt, leszámítva 3 euthanasiát, a telefon volt, hogy fél órán keresztül nem csengett, tudtuk a kis dolgainkat intézgetni...és fél 4 felé eljöttünk.

ebédszünetben kiszaladtam a boltba. szerencsére nem volt sor, kis maszkomat felkaptam, kesztyű volt rajtam ,egyrészt mert miért ne, másrészt meg nem sokkal előtte szétkarmolt egy macska, és a sebeket takarandó.
akciós volt a cider, betáraztam a nyárra...meg tészta, kenyér gyümölcs. Sorba se kellett nagyon állni a pénztárnál. pakolom az üvegeket, pénztáros néni kérdezte, hogy ne haragudjak ,de ugye elmúltam 18, mert így maszkban nehéz, mondtam el, de mutatok igazolványt, vagy csak nézze meg az ősz hajaimat :D aztán valahogy szóba került, h megyek vissza dolgozni ,meg állatorvos, stb. Erre úgy megörült, h milyen jó, hogy nyitva vagyunk, és dolgozuk, de milyen kár, hogy nem vagyunk az úgy nevezett frontvonalas dolgozók listáján, mert így nem kapok semmi kedvezményt, de végül csak sikerült egy pici ajándékutalványt a kezembe nyomni. Teljesen meglepi volt, aztán a másik pénztártól is átszólt az ott dolgozó nő, hogy mennyire hálás, merthogy 2 hete segítettünk az ő fifijének...
Visszaérvén meséltem Lucynak, h milyen élményben volt részem, mondta, hogy őt is valamelyik nap előre engedték az Aldiban, meg mondták, hogy hozza magával az NHS kártyáját, és akkor kap kedvezményt. neki is el kellett magyaráznia, hogy mi nem lenni emberorvos... :D

délután a kertben volt némi patthelyzet. a kerítésen az orgona ágak meg az árnyékuk között ült egy galamb. és vidáman tollászkodott, se én ,se a rohangalászós kutyák nem zavarták. Aztán megmutattam Teának, úgyhogy 10 percig az alábbi zajlott. Tea lefagyva a galamb alatt. a galamb tollászkodik, fél szeme a kutyán, némi séta a kerítésen, Tea továbbra is meredten bűvöli, némi tollászkodás, újabb helyezkedés. Tea jobb pozíciót keres, galamb szarik rá. Sajnos csak a régesrégi pici ipodom volt kéznél...azzal sikerült az utolsó kb 3 percet megörökíteni...

a gyere beszéljük meg, gyere, gyere, elment fázisok...bocsi a képminőség miatt...

gyors ebéd, olvasgatás, amikor hűvösebb lett játszottunk mindenfélét, majd ágyikó

ma beszélgettem telefonon Erainnel, szerencsére jól vanak. ma reggel lustizás volt a fő program, nagyon meleg volt kezdésnek ,azóta befelhősögött, kicsit enyhébb. én most jobbra el, nektek legyen szép napotok... 

PS: már a németemet is frissítem a duolingon.
És kelnek a karvirágjaim

Keddtől lesz végre eső...